“Mindegyik én vagyok, kicsit más alteregóval…”

Aki követ téged a közösségi médiában, az könnyedén megállapíthatja, hogy egy nagyon nyitott szellemiségű ember vagy. Mennyire igaz ez a valóságban?

Abszolút nyitott embernek tartom magam, és próbálok haladó gondolkodású lenni. Vannak dolgok, amikben liberális nézeteket képviselek, és vannak persze olyanok is, amikben inkább a konzervatív gondolkodás jellemez. Szeretem az arany középutat. Van egy saját értékrendem, és ez alapján próbálom élni az életet. Nagyon nyitott vagyok minden új dologra, helyzetre, emberre és trendre egyaránt.

Az üzleti életedet a konzervatizmus vagy a nyitottság jellemzi inkább?

Ha valaki megnézi a helyeket/éttermeket, amiket vezetek, akkor tulajdonképpen rá lehet jönni, hogy itt is keveredik a nyitott hozzáállásom a konzervatízimusommal. Az üzlet stabilitása, hogy tudjon jól fejlődni, ahhoz szerintem kell egy konzervatív szemlélet és következetesség. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kollégáim közül vannak néhányan, akik még tőlem is konzervatívabbak és következetesebbek tudnak lenni, így ők viszik ezt a vonalat, ők nagyon rendszerelvűek. Engem picit nehéz kordában tartani, így az operatív dolgok végzése és koordinálása nem az erősségem. Éppen azért próbálom magam a mindennapokban olyan emberekkel körülvenni, akik ezen a területen jobban teljesítenek házon belül, és következetesen tudják vinni a munkának ezen részét. A liberális gondolkodás (és ezt most nem politikai értelemben értem) a cégvezetésben is jelen van. Igyekszem szabadabb, nyitottabb, elfogadóbb gondolkodást gyakorolni. Én azt gondolom, hogy nagyon színesek vagyunk mi emberek. A szememben mindenki egyenértékű. Maga a cég is ezt a mentalitást képviseli. Véleményem szerint jól és túlzások nélkül tudom keverni a két szemléletem, mind a magán,- mind pedig az üzleti szférában.

Több éttermet is vezetsz Budapesten: Babel, Kiosk, Kiosk Buda, Leo Rooftop és Piazza. Van kedvenced?

Ezek az éttermek olyanok, mint a saját gyerekeim. Mindegyik teljesen más. A Babel volt az első a sorban. Ezzel kezdtem a pályafutásomat, és ezt az éttermet töretlenül imádom és szeretem. Persze voltak nagy kihívások meg sorsfordító dolgok a hely életében, de most már nyugodt szívvel mondhatom, hogy az étterem stabil, én pedig borzasztóan büszke vagyok rá. A KIOSK szintén egy szerelem-gyermek, amiből most már kettő van: egy Pesten és egy Budán is. Szerencsére az emberek nagyon szeretik mindkét éttermet. A kihívások és viszontagságok persze itt sem kerültek el bennünket, de mára elértünk odáig, hogy a KIOSK és a Babel is Budapest megkerülhetetlen helyeivé váltak. Maga a KIOSK egy lazább hely, stabilitást ad, nem akar több lenni mint ami. Egy befogadó hely, igazi közösségi tér. Sok jótékonysági dologban vesz részt a KIOSK. Mondhatom, hogy mind a két „gyerekem” önálló személyiség, és mindkettőben óriási perspektíva van. A Piazza egy nagyon laza hely. Ott feldobhatod a lábad a székre, és rendelhetsz. Nyilván nem egy kristálypoharas helyszín, de a színvonalra és a minőségre (akárcsak a többi éttermünkben) nagyon ügyelünk. Úgy érzem, mindegyik én vagyok, kicsit más alteregóval. A KIOSK nem a csúcsgasztronómiát képviseli, hanem megbízható,- házias ízeink vannak jó ár-érték arányban, korrekt és szerethető embertípust mintáz, szuper jó cukrászattal. Sok rendezvénynek adunk otthont, Budapestnek a hetedik évét tiporjuk. Tudni kell, hogy sok vendéglátós is szeret hozzánk járni. Képzeld, a KIOSK ötödik születésnapján egy városi méltóság azt mondta nekem, hogy hihetetlen számára, hogy a KIOSK ennyi mindent megélt. Mindenféle rendezvénynek adtunk már otthont, sok nemzetközi ember és sztár megfordult már nálunk,- akár csak a Babelben és a Leo-ban is. A Leo pedig önmagában egy kincs. Olyan kilátással, ami eszméletlenül egyedi, és olyan helyszínen, ami a város szíve, a Clark Ádám téren. Ugye a KIOSK Buda is ott található. Önmagában mindegyik éttermet egy fantasztikus helynek tartom és mint egy jó szülő, minden nap gondozom a sorsukat és egyengetem a karrierjüket.

A cégcsoportot Te vezeted?

Én vagyok a CEO-ja, de természetesen a csapat, a séfek, a gazdasági-pénzügyi vezetők nélkül nem boldogulnék. A KIOSK executive séfje az Orosz Gabi, a KIOSK Buda és a Leo séfje Simala Gábor. A KIOSK Budával van kooperáció, tehát bizonyos dolgokért ott is az Orosz Gábor felel, ahogyan a Piazza-ért is. A Babel séfje Veres Isti, ott is egy nagyon komoly csapat van. Az üzletvezetőim kiemelkedőek, akár csak a sommelier kollégák. Ez egy óriási csapatmunka. A cégben több mint 200-an dolgozunk, nyáron valamivel több, mint 250-en.

A közösségi média felületeiden tudatosan posztolod, reklámozod a helyeidet?

Mivel mindegyik helyet én képviselem, így nekem ezek az éttermek a mindennapjaim részei. Azért kezdtem el a közösségi médiában és az Instagram sztorijaimban több információt megosztani, mert bizonyos dolgokat másképpen nem tudtam volna lekommunikálni, ami velünk történik. Anno, mielőtt ezt nem csináltam, voltak dolgok amik frusztrációt és feszültséget okoztak bennem, amit mára megoldottam a saját kommunikációm által. Eleinte szerintem nem voltam valami ügyes, de mostanság már rengeteg pozitív visszajelzést kapok, ami mindig ad egy lendületet. Mindig próbálok arra törekedni, hogy el tudjak mesélni az embereknek egy történetet, valami értéket tudjak adni, és közvetítsem a munka iránt érzett szeretetem. Aki engem ismer, tudja, hogy nagyjából csak dolgozom és alszom,- meg néha bulizom, hiszen az élet szép. De számomra az fontos, hogy halálunk után valami olyat hagyjunk magunk után, aminek értéke van. Kell, hogy az életemnek legyen értelme. Ha már megszülettünk és élünk, akkor ne csak tengődjünk, hanem használjuk azt a tehetséget, amit kaptunk. Érdekem, hogy a fiataloknak és a követőimnek értelmes, tanulságos üzeneteket adjak át nap mint nap. Néha szülőktől is megkapom, mennyire jó, hogy pozitív attitűddel, problémákat megoldva, politizálás nélkül vagyok jelen a közösségi médiában, pártatlan vagyok, hiszen nem érdekel a politika. Próbálok példát mutatni, hogy az életet igenis lehet pozitívan élni, és a munkának van értéke és szeretete, érdemes dolgozni.

Hogyan kezdődött a karriered? Te önállóan kezdted vagy a családi hagyományokat folytatod?

Mi nagy család vagyunk, akik imádnak enni-inni. Imádjuk az életet, és ráadásul öten vagyunk testvérek. Mindig aktív családi életet éltünk, állandó jövés-menéssel. A nagypapám ő műfordító volt, öt nyelven beszélt anyanyelvi szinten. Miatta nagy élet volt nálunk, sokan megfordultak az otthonunkban,- filmesek és fontos emberek is egyaránt. A dédnagymamám és nagypapám pedig szuperül főztek, így a gasztronómia eleve nem állt messze soha a családomtól és tőlem sem. Sokan nem tudják rólam, de én magam borzasztóan finnyás gyerek voltam. Csak a húslevest, rántott husit rizibizivel, uborkasalátával és somlói galuskát voltam hajlandó megenni. Ezek voltak a kedvenceim, mérhetetlen mennyiségű napi kakaó adaggal. Ja, és a vajaskenyér volt még nagy favoritom! Ezeken nőttem fel, de a szokások és a főzés iránti vonzalom folyamatosan ott voltak körülöttem. Serdülőkoromban a Ferencesekhez kerültem iskolába, és akkoriban az összes osztálytársam máshonnan érkezett, az ország legkülönbözőbb pontjairól. Biztos ismered a helyzetet, amikor egy-egy hétvége után jönnek a sütik otthonról, és együtt eszitek ezeket a suliban. A sütemények nagyon mozgatták a fantáziám, így a baráti látogatások során nagyon sok receptet gyűjtöttem az anyukáktól és nagymamáktól. Rengeteg házi receptem volt, még Erdélyből is sikerült néhányat megszereznem, ekkor voltam 21 vagy 22 éves. Nagyon sokat főztem-sütöttem otthon, amikor megszületett bennem az igény és az álom, hogy legyen egyszer egy sarki kis éttermem. Végülis ez lett a Babel. Hiszek abban, hogy amit az ember „beletesz” a fejébe, az megvalósul. Nem gondoltam soha arra, hogy a Babel egy ilyen csúcsgasztronómiai hely lesz, hanem egy laza kis helyben gondolkodtam, ahol barátok jönnek-mennek, aztán nézd meg hova került ez a dolog.

A Babel tényleg a nulláról indult? Nem családi cég/hely volt ez?

Nem, ezt én indítottam, és ahogyan az idők során a kollégákat megtaláltam,- például a belsőépítész barátnőmet is – fejlődött a projekt. Egy amszterdami utazásom során sokat inspirálódtam (bár konkrétan ennek az utazásnak nyoma sincs az étterem kialakításában), mégis meglett az út, hogy merre is kellene haladni. Mindig amikor egy döntési fordulóhoz érkeztem, a legjobb tudásom szerint igyekeztem meghozni a végső döntést, úgy, hogy az a vendégek számára a lehető legjobb legyen. Az első étlap- kóstoló során sosem felejtem, majdnem leestem a székről, amikor tudatosult bennem, hogy Úristen, ezt mi csináltuk, mi hoztuk létre. Még számomra is nagy meglepetés volt az elért eredmény a szuper csapatommal. Azóta pedig nincs megállás: idén Michelin-csillagos lett a Babel, az én boldogságom pedig végtelen. Képzeld, nagyon sok olyan vendégünkről tudok, aki követ az online térben, és csak azért jött Budapestre, hogy meglátogassa valamelyik éttermünket, ez nekem felfoghatatlan! A Babel esetében sok olyan látogató van, aki csak egy estére repül ide, viszont betér hozzánk. Több visszatérő vendéggel büszkélkedhetünk, aki követ engem mondjuk az Instagram-on, megtetszett neki valamelyik éttermem, megszerette a budapesti életérzést, és odajön hozzám személyesen, hogy szeretne egy fotót és ez nagyon jó érzés.

Az étlapok, újdonságok megalkotása során a célcsoport még mindig a magyar közönség, vagy már inkább a külföldi emberek?

Mi magyar csapat, magyar éttermek vagyunk, így abszolút a magyar embereknek alkotunk. Persze egy olyan unikális hely, mint a Leo, vonzza a külföldi vendégeket. Viszont egy vendéglátóhelyet véleményem szerint mindig a helyi lakosoknak, vendégeknek kell csinálni, nem pedig egy turistacsapdának. Persze sok külföldi látogatónk van, hiszen mondjuk a Babel olyan magaslatokba került, ami által egy olyan önálló desztináció lett, amiért megéri ide repülni Budapestre, de elsősorban mindig a magyar vendégekre építjük a helyeinket.

A közösségi térben van felépített koncepciód, terved a kommunikációddal kapcsolatban? Ezt azért kérdezem, mert egyes mondataid (mint például az élet szép) annyira megragad az ember fejében, akár csak a pozitív életszemléleted, hogy joggal gondolhatunk arra, hogy tudatosan és tervezetten kommunikálsz.

Van olyan időszak, amikor nem tudok olyan aktívan részt venni az online világban, hiszen a munkám néha kiszámíthatatlan és jönnek velem szembe olyan up coming dolgok, amiket nem tudok azonnal megosztani a követőimmel, csak idővel. Alapvetően pozitív személyiség vagyok, aki nagyon jól ki tudja használni az idejét, hiszen itt a Földön limitált időnk van. Mindig ebben hittem. Azonban még néha az én életemben is előfordul, hogy nagyon stresszes vagyok és nem tudok annyit adni az embereknek, amennyit szeretnék. Ilyenkor és akkor amikor nincs időm minőségi anyagot készíteni, hozzá megfelelő szöveggel, akkor inkább nem teszek ki semmit sem. Nincs tervem, hogy mikor miről beszélek a követőknek, néha fordul csak elő, hogy tudatosan beszélek valamiről. Ilyen volt legutóbb az Afrika-Malawi misszió projektje is, amiről meséltem az oldalamon. A kérdésedre a rövid válasz: többségében spontán vagyok, spontán posztolok.

Térjünk rá picit az éttermeitek konyhájára és azok tervezésére. Aktívan részt szoktál venni a folyamatokban már a nulladik lépéstől vagy inkább kimaradsz ezekből a dolgokból?

Nem, abszolút részese vagyok a munkának a kezdet kezdetétől fogva. Most a KIOSK-ban beszélgetünk. Tudni kell, hogy amikor elkészült a konyhánk, ez volt a legnagyobb és legfelszereltebb á’la carte konyha a városban. Most már egy négy szintes munkaterületünk van, elcsúsztatott szintekkel, cukrászattal: kb 600 négyzetméteres helyen dolgozunk, ami egy nagyon komoly üzem. A Babel-é is itt van a KIOSK-ban. Ezért is vagyok nagyon büszke erre az étteremre, mert konstans módon tud hozni egy nagyon jó minőséget, ami a kis éttermeknek sem sikerül általában. Orosz Gabi nagyon ügyesen menedzseli ezt az egészet. A tervezésben mélyen benne voltam, hónapokig. Ha jól emlékszem, kb fél évig tartott a tervezés, hiszen akkoriban még a KIOSK teljes koncepciója, profilja sem volt meg, így a konyha és az étterem kialakítása is egyszerre zajlott. A KIOSK és Babel egyszerre nem volt kis falat. Nagynak tűnik a tér itt a KIOSK-ban, de amikor nagy a pörgés, minden négyzetcentiméter számít. Kollégák is cserélődtek közben, így azért az idővel is zsonglőrködnünk kellett.

Hogyan ismerted meg a Neményi Andrást és mi az az egy szó, ami eszedbe jut amikor arra gondolsz, hogy A.MeCoD?

Egy volt kollégám által ismertem meg az Andrist, és amikor a cégre gondolok, valójában maga az Andris jut eszembe, ez számomra megint egy konzervatív dolog. Én személyekhez kötődöm, nekem fontos, hogy legyen egy bizalmi viszony és közös problémamegoldó készség. Andrisékkal sok helyzetet átvészeltünk közösen, még akkor is, amikor nehéz pénzügyi helyzeteink voltak. Partneri, bizalmi és baráti a kapcsolatunk, így bármikor bárki jöhetett ajánlattal, nekem már nem volt szükségem másik cégre illetve gépek szervizelését is ők csinálják már, mert ezt szerettem volna. Sok területen kell helytállni a cégben, így nem lehetne ezt bizalom nélkül jól működtetni. Az A.MeCoD mellett az összes nagy beszállítónkkal is hasonló a helyzet. Ezek a partnerek akkor is mellettünk voltak, amikor nehéz idők jártak és úgymond együtt jártuk meg a hadak útját, ezt a mentalitást és hozzáállást én sosem felejtem. Oda-vissza támogatjuk és segítjük egymást mi vállalkozók, hiszen számomra is fontos, hogy amikor tudok, segítsek, és amikor csak lehet, rugalmas legyek.

Evezzünk más vizekre és beszélgessünk picit a magánéletedről. Nem titok, hogy idén nyáron összeházasodtatok a pároddal, aki egy idegsebész. Szerinted a magyar emberek hogyan kezelik a Te másságod, nyitottak erre a témára?

Én úgy születtem, hogy eleve más vagyok, mint mások, már csak a nevemből adódóan is. A szexualitásom is más, így aztán itthon nagyon nehezen fogadtak el, külföldön sokkal egyszerűbb volt számomra minden. Ott elég volt megszólalnom, elmondanom a véleményem bizonyos dolgokról, és máris komoly emberek vettek körül, sok barátom van odakint, egyszerűbben megértenek a mentalitásom miatt. Itthon, mivel pozitívan gondolkodtam mindig is, sosem siránkozom, hanem megyek előre, ez ha jobban belegondolsz, nem egy átlag magyar mentalitás, ezért is nehezebb a helyzetem. Kb 10-15 évembe telt, mire itthon „kiharcoltam” az elfogadást. Aki nem tud velem azonosulni, nyilván nem jön az éttermeimbe, és ezt én idővel megtanultam elfogadni. Ez a része a dolgoknak nem is érdekel. Sokan vannak, akik elmondták, hogy homofóbok voltak, de miattam megváltozott a teljes kép nekik a másságról. Erre nagyon büszke vagyok szintén. Ezért is tartom fontosnak, hogy hallassam a hangom a témában, hogy a következő generációnak már egy jobb, könnyebb világa legyen. Ne legyenek öngyilkos gyerekek stb. Szerintem jobb vállalni önmagunkat őszintén, semmint megjátszani a saját személyiségünket, őszintétlenül. Én úgy élem az életem, ahogyan én szeretném, senkire nincs ráerőltetve, hogy engem kövessen vagy szeressen. Én nem ítélkezek senki fölött: sokszínűek és sokrétűek vagyunk, éppen ezért elfogadó vagyok, és mindig igyekszem megérteni mindenkit.

Mesélj nekünk az alapítványotokról!

Ezt a dolgot a Kamarás Adrienn barátnőmmel kezdtem el. Adri a kurátor és én lettem az alapítója. Laca (Dr. Szegedi László) csinálta a Malawi missziót három éve. A missziót tavaly bevontuk az alapítvány égisze alá, mert így sokkal jobban tudtuk finanszírozni és segíteni a teljes projektet. Az idegsebészeti misszióból mára már idegsebészeti és humanitárius misszió vált: Laca viszi az idegsebészeti vonalat, én pedig a humanitárius részét a dolgoknak. Jómagam már kétszer voltam Afrikában, Laca háromszor.

Ilyenkor legalább 20 életmentő vagy életminőséget jelentősen javító műtétet csinálnak meg Lacáék a kollégákkal. Mindezt sokszor olyan körülmények között teszik, ami brutális, azokkal az eredményekkel együtt, amiket elérnek. 1 darab idegsebész jut 18 millió emberre, így gondolhatod milyen állapotok uralkodnak odakinn. A kórházi körülmények hihetetlenek. A humanitárius misszió keretein belül az árvaházakat látogatjuk, a víz témával, kútfúrási lehetőségekkel foglalkozunk. Most már sokkal célirányosabban tudunk azzal törődni, hogy ne csak egyszeri segítséget tudjunk nyújtani, hanem olyan lehetőségeket adjunk, valósítsunk meg, melyekkel hosszú távon segíthetjük a mélyszegénységben élőket. Egyébként elárulom, hogy amikor kinn vagy, nagyon nehéz megállni, hogy ne akard elhozni az összes gyermeket. De nyilván úgy akarunk segíteni, hogy az ottani körülményeket tesszük jobbá, nem akarunk gyermekeket örökbe fogadni onnan. Az európai és az afrikai kultúra egészen más. Az orvosok is úgy segítik a kinti szakembereket, olyan tudást adnak át nekik, amit a saját hazájukban tudnak kamatoztatni, nem pedig Európában.

Az alapítvány keretein belül itthon is segédkeztek vagy ez egy kifejezetten Afrikára koncentráló misszió?

Nem, abszolút itthon is segédkezünk. Étkeztetéseken veszünk részt, a KIOSK-ban is csinálunk saját szervezésű jótékonysági brunch-ot, amelyeken különböző társadalmi problémákra hívjuk fel a figyelmet. Csináljuk a fordított vacsorákat is, amelyekre barátokat, partnereket hívunk el és mi szolgáljuk fel az ételeket. Ez az esemény most már szintén a KIOSK-hoz kötődik. Hajléktalanokat ültetünk le az asztalhoz karácsonykor, és mi vendégeljük meg őket. Anyaotthonokban is csinálunk programokat, illetve árva gyerekeknek is, hogy motiváljuk őket. Ezeket a gyerekeket gyakran először hozzuk el Budapestre, programokat szervezünk, moziba megyünk, tehát próbáljuk nekik megmutatni, hogy az életben el lehet érni dolgokat, ha akarunk és teszünk érte. Ezek apróságoknak tűnnek, de fontos momentumok a számukra.

Áruld el Hubert, milyen gondolatokkal, érzésekkel jössz haza Afrikából?

Én nagyon boldogan jövök haza, ami kivett belőlem, az a higiénia hiánya. Napközben én bírom a strapát, jelen vagyok, de ha nincs tiszta, rendezett körülmény, vízzel, árammal, akkor az engem megvisel. Kell kígyóriasztó, békák jönnek be a szobába, tehát ez egy nagy kihívás nekem mindig. Legtöbbször nincs áram, meleg víz ott, ahol vagyunk és alszunk… ezt így kell elképzelni. Én boldogabban jöttem haza, ezt magabiztosan mondhatom. Azért mert olyan emberekkel találkozom odakinn, akiknek bár nincs semmije, mégis boldogabbak mint mi magyarok vagy sok európai nép. Elégedettebbek a semmivel, mint mi, akik mindig többre vágynak. Félreértés ne essék, én is törtető embertípus vagyok, fontos számomra a fejlődés, haladás, de nem vagyok egy pénzmotivált ember sajnos. Ezen próbálok változtatni most a család érdekében. Nem szórom a pénzt, de lehetnék következetesebb az üzleti és a magánéletemben is.

A civil emberek hogyan tudnak az alapítványotoknak segíteni? Gondolunk itt arra, ha valaki kifejezetten az afrikai tevékenységeteket szeretné támogatni bármivel.

A Segítő Angyalok alapítványunknak van egy Facebook oldala és egy weboldala. Ezeken a platformokon megtalálhatóak az adataink, bankszámla számaink. Akár az afrikai tevékenységet, akár az ételosztást szeretné valaki támogatni, csak az utalás tárgyába kell ezt megírnia, és akkor mi tudjuk, hogy mire érkezett az a pénz. Ha valaki kifejezetten az afrikai projektet akarja segíteni, akkor a Malawi szót kell beírnia a tárgy mezőbe. Ha nincs kiegészítő információ, a beérkező összeg általános felhasználásra megy. Mi ingyen dolgozunk az alapítványban. Minden hozzánk érkező fillér a projekteket viszi előre, másra vagy önös célok megvalósítására nem is költhetnénk az alapítvány pénzét. Aki civilként jön velünk, magának kell fizetnie az út költségeit. Az orvosi részvétel funkcionális rész, a humanitárius létszám pedig a szükségtől függ.

Említetted nemrég, hogy megfordult a fejedben, hogy külföldön éljetek. Ha ez megvalósul, hova költöznétek szívesen?

Ez önmagában egy nehéz kérdés, mert imádom Budapestet és az országot, igazi patrióta vagyok. Itt vannak körülöttünk a barátok, a család, így ha mennénk, maximum a környékbeli országokban gondolkodnánk. Nyilván a cégvezetés miatt is ide kötnek a szálak, így ha segítségem is lenne, néhány napot mindenképpen itthon szeretnék tartózkodni. Amerikában nem akarunk élni, nekünk túl messze van, nem tudnánk elszakadni a hazánktól,- bár unokatestvéreim élnek kint és szeretem őket meglátogatni, de semmi több nincs ebben.

Van-e mantrád, ami átsegít a nehéz napokon?

Érdekes kérdés. Az egyik ilyen kis mottóm: az élet szép. Ez a mondat az apukám utolsó mondata volt, mielőtt meghalt. Akkoriban az utolsó hónapjában végig vele voltam a kórházban és mindenhol. Őt egy gyors halál vitte el, de az utolsó szavai ezek voltak: az élet szép. Én addig is hittem ebben, de azóta még inkább ez a mantrám, amit mindenkinek elmondok. Meg kell látni az életben a szépet, használni kell az időt, mert véges. Ráadásul sosem tudjuk, meddig tart. A rosszat könnyebb látni, mint a szépet, pedig sokkal több szépség és csoda van a világban, mint szörnyűség. A másik ilyen mantrám, ami tulajdonképpen egy gondolkodási forma inkább, az az: hogy minden változásból lehet jó dolgot kihozni. Ez csak rajtunk múlik. Mindenki pánikol egy krízis helyzetben, de én ezekből a helyzetekből akarom mindig a lehető legtöbbet kihozni

Édesapád büszke lenne rád most?

Én úgy gondolom, hogy igen. Nagyon büszke rám most. Tudni kell, mi 15 évig nem beszéltünk,- illetve ő velem a melegségem miatt. Mi a végén sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint előtte bármikor. Viszont azt a 15 évet nem tudjuk visszacsinálni.

Negyven évesen ott tartasz, ahol szeretnél? Mindent elértél?

Nekem sosem voltak a célok korhoz kötve. Nagymamám mindig azt mondta nekem, hogy amit 35 éves korodra nem érsz el, utána már nem is fogod. Ez anno nekem nagyon megragadt. Nem a vagyonosság miatt, hanem sokkal inkább a stabilitás miatt. Nem vagyonos ember akartam lenni, hanem le akartam tenni valamit az asztalra, meg akartam találni az életem értelmét. Én úgy gondolom, hogy negyven éves koromra elmondhatom azt, hogy megvan a lelki békém, önazonos vagyok, a körülöttem élő emberek egytől-egyig értékesek. Elfogadom magam, szeretem az életet, büszke vagyok a csapatomra, a páromra és talán a szakmában is letettem már valamit. Nem gondolom magam okosnak, mert rengeteget akarok még fejlődni,- és minél többet tanulok, annál inkább tudom, mennyi mindent nem láttam és tapasztaltam még meg. De jól állok az utamon, elégedett vagyok most az életemmel, és ez segít mindig megtenni a következő lépést.

Maccabi, Kóser étkezés és a híres Sábát… Minden dióhéjban amit tudni akartál a zsidóságról!

Burokban élnek, kóser étkezést folytatnak, szigorú vallási előírásoknak felelnek meg, mégis olyan nyitott gondolkodással tekintenek a világra, amit sokan nem is gondolnak…
Deutsch Péter Rabbival beszélgettünk népe vezetéséről, a zsidó konyháról, előítéletekről és arról, milyen az élet itt, Budapesten.

Kezdjük egy olyan eseménnyel, mely nemrég ért véget, mégis óriási figyelmet kapott a magyar médiában. Mesélj nekünk a Maccabi-ról, kérlek!

A július illetve az augusztus eleje valóban erről szólt. Az online portálokon szinte naponta lehetett belefutni a Maccabi-ról szóló hírekbe, de azt talán kevesen tudják, hogy mi is ez az esemény pontosan. A Maccabi egy zsidó Olimpia, amit először a nagy gazdasági világválság idején rendeztek meg Izraelben, tehát nagyon régi múltra tekint vissza. Napjainkban már Izraelben és más európai országokban is megtartják. Anno én is versenyeztem, amikor még nem rabbiként éltem a mindennapjaimat és nem volt ennyi feladatom.
Napjainkra Európa elfogadta azt, hogy a zsidósággal foglalkozni kell, lehet és ez egyáltalán nem ciki. Hosszú út vezetett ideáig, de a Maccabi a múlt, jelenben történő helyrehozásának szimbóluma is. Számomra, és a legtöbb zsidó számára a Maccabi-nak fontos üzenete van. Megrendezték már Magyarországon kívül például Berlinben is, és számos olyan országban, ahol a zsidósággal sok-sok szörnyűség történt. Nagyon értékelendő, hogy ennyi ország nyitott a Holokauszt tragédiájának helyrehozására, a múlt „eltemetésére” és egy békés világ megteremtésére. Az országok erre rengeteg pénzt és energiát áldoznak, hogy egy ilyen zsidó Olimpia létrejöhessen.

A Maccabi üzenete: mi zsidók pont olyanok vagyunk mint ti. Bennünket sok esetben tartanak különcnek, pedig nem vagyunk azok. Ugyanúgy sportolunk, ugyanúgy étkezünk, élünk, mint bárki más, csak más vallási kötelezettségeik vannak, melyeket mai napig tiszteletben tartunk.

Kép forrása: www.maccabi.hu

Mit jelent az a szó, hogy Maccabi?

A helyes használata valójában a Maccabia lenne. Voltak ugye a makkabeusok: Júda Makkabi (történelmi személy) volt annak a csatának a főszereplője, melyben a zsidó sereg legyőzte a szír-görög seregeket. Maga a szó jelentése: a harcos, a hadvezér.
A makkabeusok pedig harcosok voltak. Szoktuk ezt a szót a hétköznapokban is használni. Amikor valaki harcos, küzdő természetű, azt mondjuk rá, hogy igazi makkabi.

Mit lehet tudni az Olimpiáról számok, tények, adatok tekintetében?

A zsidó Olimpia híre szerencsére gyorsan terjedt az országban, és rengeteg embert hozott ide.
Több mint 3000 sportoló érkezett Magyaroszágra, mely rekordszám volt idén. Több budapesti helyszínen rendezték meg a versenyeket a legkülönfélébb sportágakban.
Itt, ezen az eseményen nem a legprofibb sportolók vannak, de még így is kiemelkedő eredményeket érnek el.  Nálunk valóban nem csak az eredmények számítanak, hanem önmagában már a részvétel is nagyon nagy elismerést hoz magával. Az emberek a mi kultúránkban felnéznek ezekre a sportolókra, hiszen rengeteget készülnek az eseményre. A vízilabdacsapat remek eredményeket ért idén is: Legutóbb a Budapesti Zsidó Hitközöség vezetője, Mester Tamás is részt vett az Maccabia-n, a vízilabda-szakosztállyal. – Ők nyerték meg anno a versenyt.
Négyévente rendezik meg ezt az eseményt. Én például focizom/fociztam a Maccabia-n, mert imádom ezt a sportágat. Idén azonban nem tudtam sajnos részt venni a versenyeken, mert a kóser étkeztetésért az Olimpia alatt én feleltem. Tehát az, hogy naponta 3000 ember kapott enni kóser étkezést szerint, az az én felelősségem volt végrehajtani a remek csapatommal. A konyhán mellesleg azokkal a gépekkel dolgoztunk, amiket az A.MeCoD csapata biztosított nekünk a budapesti zsidó konyhára.

Az volt a szereped az Olimpia ideje alatt, hogy annak a 3000 embernek enni adj? Ez nem kis felelősség.

Igen, napi háromszor, minden egyes nap. Mondok egy példát, hogy kicsit jobban lásd a számokat. Napi 14.000 darab süteményt szolgáltunk fel, húsból több tonnát. Erre nagyon fel kellett készülni.
Az, hogy a Maccabi-ra kóser húst vagy szalámit tudjunk biztosítani, nagy munkát és sok előkészületet igényelt. Az Andrisék például hoztak olyan gépet, amivel tudtunk könnyedén szalámit szeletelni. A gép nélkül nagy bajban lettünk volna.
3000 embernek készítettünk szendvicset, 5 szelet szalámival. Az 15.000 szalámit jelentett és ez csak a szalámi….. Elkezdték kézzel felvágni, de nagyon lassan haladtak és kb csak 12 óra múlva lettek volna készen.  A gyorsszeletelővel, amit az A.MeCod csapata hozott, 2 óra alatt végeztünk.
Hűtőkapacitás… brutális kapacitásra volt szükségünk a nyári melegben történő megfelelő tároláshoz. Olyan mennyiségű ételeket kellett elhelyezni a hűtőkben, amit szintén csak professzionális eszközök segítségével lehetett megoldani. Az A.MeCoD sokat segített nekünk a Maccabi ideje alatt.

A gépek, amiket említettél, mentek vissza az A.MeCoD-hoz vagy maradtak nálatok az Olimpia után is?

Mi ezeket a gépeket tudjuk az Olimpia után is használni, mert van egy kóser éttermünk a hetedik kerületben, ahol napi 1000-1500 adagot főzünk meg és készítünk el. Mondjuk az nem mindegy, hogy egy nap alatt 1000 adag, vagy 10 napon keresztül 3000. Ugye érzed a különbséget? Nagyon komoly meló volt ez.

A Mazsihisz Szeretetkórház konyhatechnológiai berendezéseit az A.MeCoD csapata szállította és telepítette.

Szerinted a magyarok mennyire nyitottak a zsidóságra? Mennyire el,-és befogadóak veletek szemben?

Az én véleményen az, hogy a magyar társadalom nem mindenki felé nyitott maximálisan, de a zsidóság felé igen. Nagyon fontos: Magyarországon a zsidók biztonságban tudnak élni. Ez az igazság. Rabbiként több európai országban is megfordultam már, de kijelenthetem, hogy országunkban nyugodtan kipában tudok végigmenni az utcán, minden félelem vagy rossz érzés nélkül. Nagyon ritkán „szólnak be”.  Akkor is általában annyit kérdeznek, hogy: „mi van zsidó?” Erre a válaszom: „Igen, az vagyok. És? ☺”
Az Olimpián is olyan biztonsági intézkedések vannak, ami fantasztikus. A zsidók itthon jól és nyugodt körülmények között tudnak élni. Bár azt hozzá kell tennem, hogy szerintem a mai társadalom már úgymond elfogadóbb, mint néhány évvel ezelőtt. Manapság nagyon szigorúan tiltva van az antiszemitizmus terjesztése, ez is sokat segít abban, hogy nyugodt környezetben élhetünk. Azért kellenek az ilyen események, mint például a Maccabi, hogy az emberek még nyitottabbá váljanak irányunkba és a kultúránk felé. Ezeken kívül pedig a gazdaságnak is jót tes, hiszen a kb. 3000 sportolóval együtt Budapestre érkeztek a családtagok, barátok is. Szállodákban laktak, éttermekbe látogattak,- tehát a magyar GDP növekedéséhez hozzájárultak.

Ha jól olvastam, a zsidó Olimpiára nem csak zsidó sportolók jelentkezhetnek. Ezt jól tudom? Javíts ki kérlek, ha tévedek.

Elvileg csak zsidók jelentkezhetnek. A regisztráció során megkérdezik, hogy te zsidó származású vagy-e, de valójában nem néznek utána. Inkább azt mondom, hogy a helyes válasz az, hogy valamilyen szinten a zsidó közösségen belül kell, hogy mozogj ahhoz, hogy részt vehess az Olimpián. Tudnod kell, hogy a zsidóság anyai ágon öröklődik, nem pedig apai ágon. Ha valakinek a mamája zsidó, de a papája nem, ő attól még egy zsidó ember.

Ezzel az információval megleptél.  Miért? Miért van az, hogy a zsidóság anyai ágon öröklődik?

Régen ez nem így volt. Ha az apa zsidó volt, akkor a gyermek is az volt, de a logika más hozzáállást kívánt. Miért? Mert az anya a biztos pont. Sajnos a mai világban egy gyermek édesapja nem mindig az, akiről tudunk. Viszont az anya mindig biztos pont és adat. Ma már vannak DNS-vizsgálatok és minden hiper modern technika rendelkezésünkre áll az igazság kiderítéséhez, de régen ez nem volt ilyen könnyű. Így a rabbik hoztak egy döntést, hogy az édesanyák részéről válik az el, hogy egy gyermek zsidó vagy sem. A zsidóságon belül is megkülönböztetünk három törzset: kohanita, levita és izraelita. Én magam izraelita vagyok. Régen volt 12 törzs a zsidóságon belül, ma ez redukálódott háromra. Érdekes, de például az, hogy ki melyik törzsbe tartozik, azt apai oldalról nézzük. Ha valakinek a mamája zsidó, a papája pedig kohén, akkor Te kohén vagy. De ha valaki alapból zsidó, viszont a mamájának a papája kohanita volt, akkor a gyermeked nem kohén. Nem a lány apját kell nézni, hanem a férjed törzsi származását, tehát az apáét. Az apai ágat nézzük a törzsi hovatartozás meghatározásánál, mindig.
A kohanitáknál sok tiltás van egyébként, így ebbe a törzsbe tartozni sok tiltással és lemondással jár. Egy kohanita nem vehet el például egy metéltet vagy egy elvált embert, egy temetőbe sem mehet ki bármelyik részre. A papok törzse a kohaniták törzse, így még ma is sok-sok szigorú szabály vonatkozik rájuk. Hiába nincs ma már szentély, ezek a szigorú szabályok még ma is vonatkoznak rájuk. Magyaroszágon onnan tudod, hogy kik a kohénok, hogy a vezetéknevüket figyeled. Az országban a „k” betűvel kezdődő vezetéknevek mint például a “Kerekes” zsidó származásra enged következtetni. Anno magyarosították a neveket a háború idején, mert féltek az emberek. A magyar társadalom akkoriban nem volt befogadó. Így ahhoz, hogy kaphass egy jó állást a kommunizmusban, magyarosított névvel volt esélyed, zsidóval nem. Ma már azonban sokan visszaveszik a zsidó vezetéknevüket.

Te már itt születtél Magyaroszágon?

Igen, én már itt születtem, itt nevelkedtem.

Amire nagyon kíváncsi vagyok, és szerintem még sokan rajtam kívül. Mi a helyzet a magyar kultúrával? Vannak szokások, hagyományok, melyeket átvesztek, vagy zsidóként ez nem megengedett?

Erre azt tudom válaszként mondani, hogy a zsidóság azért tudott ennyi éven, évszázadon keresztül bárhol a világban fennmaradni, mert mindig alkalmazkodott. Ez persze hozta magával sajnos az asszimiláció jelenségét. A zsidók azért tudnak parlamenti képviselővé, híres üzletemberré vagy elismert orvossá (és még sorolhatnék számos szakmát) válni, mert felvették, felveszik a magyar szokásokat. (De ez igaz bármelyik országra, ahol élnek.) Ilyen volt itthon Weiss Manfréd is, akire méltán vagyunk nagyon büszkék. Érdemes az ő életútjának utánanézni picit. Én mindig azt mondom: egy magyar zsidó vagyok. Nekem fontos a magyar nyelv, nagyon szeretem Budapestet, az ételeinket. Annyi a különbség, hogy mi ezt kóser konyhán készítjük el: egy pörkölt, egy gulyásleves vagy halászlé ugyanúgy az életünk része, csak ezeknek az elkészítése más. Nem tudok különbséget tenni, hogy én most zsidó vagyok vagy magyar. Én egy magyar zsidó ember vagyok. Ez nagyon fontos.

Mi a feladata egy rabbinak?

Magyarországon jelenleg kb 100.000 zsidó él. A helyzet az, hogy sajnos nagyon kevés rabbi van az országban. A Mazsihiszen belül dolgozik 13 rabbi, mi képviseljük a magyar zsidóság 90%-át. Ha belegondolsz, ennyi emberre ez nagyon kevés, rengeteg teendőnk van.
Vannak örömteli dolgok: esküvőket csinálunk, bar-micvókat, melyeken a 13 éves fiúgyermekeket ünnepeljük. Tulajdonképpen ez a kor keleti mértékkel mérve megfelel a férfinemnél a teljes pubertás korának, ekkor válik a zsidó ifjú magán- és vallásjogilag is nagykorúvá, és mi ezt megünnepeljük. Ha ezt az eseményt meglátná egy magyar család, nem hinne a szemének. Mindig nagy ünnepséget csapunk, így sokszor nem tudják elképzelni, ha ez a „buli” ekkora, milyen lesz vajon az esküvő.
Ezeken kívül eleget kell tennünk a különböző kulturális felkéréseknek, ha vannak, főként az állam felé. Például ha a magyar honvédségen belül történik valami, akkor ott is rendelkezésre áll egy rabbi, aki képviseli a zsidóságot. Minden rabbi felelős egy-egy területért. Van rabbi aki az elítéltekért felel. Sajnos a temetéseket is intézni kell, ez nem  kellemes dolog, de a búcsúztatás is az élet része.
Az oktatásért is felelünk. Én gimnazista gyerekeket oktatok judaisztikára. Ebből már lehet érettségizni és sokan is jönnek, mert “jófejek” vagyunk. Ezen kívül még ugye foglalkozom a kóser étkeztetéssel. Kóser húst és sok alapanyagokat nem tudsz venni ma a nagy bevásárlóközpontokban, így nekünk kell előállítani, de erről picit később.

Deutsch Péter imádja munkája minden pillanatát

Még mielőtt rátérnénk a kóser konyha titkaira, fel kell tennem egy kérdést.  Jól gondolom, hogy a zsidóság egyfajta burokban él? Az emberek fejében talán még mindig ez a kép él. Picit megközelíthetetlenek vagytok, misztikusak. Mesélj kérlek erről.

Igen, jól gondolod. Mi szeretünk együtt lenni, a saját kis világunkban, egyfajta burokban. De talán van ebben egy kis irigység is. Ma már nem is antiszemitizmus van, hanem sokszor összemossák Izraelt a zsidósággal. Ezért van az, hogy ma már Izrael-ellenesség van. Ha bármi történik Izraelben, akkor rögtön az van, hogy: „Jaj már megint a zsidók.” De ez nem fedi a valóságot, nem minden zsidó cionista. Ez azt jelenti, hogy nem minden zsidó gondolja azt, hogy neki Izraelben kell(ene) élnie. A legtöbb magyar zsidó nem cionista, hiszen nem gondolják úgy, hogy nekik ott kellene élniük. Nem szabad összemosni a zsidóságot Izraellel. Mi például bojkottáljuk az izraeli termékeket. Számos híres ember is mondott már le koncertet Izraelben vagy most volt az Eurovíziós Dalfesztivál botránya, amit nem akartak Izraelben megtartani. Ennek ellenére mégis megrendezték, és a sztárfellépő maga Madonna volt. Őt is meg akarták kérni, hogy ne vállalja, de Madonna ennek ellenére nagyon szereti a zsidóságot, így koncertezett ott. Ő maga nem zsidó, de tiszteli, becsüli a népünket.

Kicsit komolyabb kérdés. Mi a helyzet a házassággal? Ti házasodhattok magyar emberrel?

Először válasszuk külön: van ugye a nemzetiséged és van a kultúrád. Házasodhatunk természetesen magyar nőkkel és férfiakkal, de vannak bizonyos szabályok. Ha például egy zsidó férfi megismer egy magyar lányt, aki nem zsidó, ez azért probléma, de létezik megoldás. Mi a legtöbb vallással ellentétben nem vagyunk térítő vallás, tehát nem mondjuk azt, hogy igen, gyere, legyél zsidó. Mi inkább lebeszéljük az embereket róla, mert rengeteg feladattal és kötelességgel jár.
De mégis vannak akik vállalják, főleg ha szerelmesek …
Ha a lány esetét vesszük, akkor kb 1 év, mire betérhet közénk: Zsinagógába kell járnia és nagyon sokat kell tanulnia. Van egy úgynevezett vizsga, amikor három rabbi előtt számot kell adni a tudásodról, illetve pár vitás kérdést meg kell beszélni, de egyébként maga a folyamat ennyi.
Ha ezen átesik valaki, utána már közénk tartozik.
Nagyon sokan térnek be a zsidó vallásba, meglepődnél mennyien. Legtöbb esetben ugye a szerelem a kiváltó ok. Aki betér hozzánk, az egyenértékű lesz velünk. Ez nagyon fontos. Ez egy Tórai döntés, hiszen nekünk az tanították: „szeresd az idegent, mert idegen voltál Egyiptomban.” Az évszázadok során mi is folyton vándoroltunk, mi magunk is idegenek voltunk Egyiptomban, amikor rabszolgák voltunk, így idegenként éltünk sok-sok helyen. Ezért nekünk el kell fogadnunk, ha valaki kívülről jön. Ha Te például a férjed által betérsz közénk, egyenértékű leszel a rabbival. Nincs különbség … bár azt hozzá kell tenni, hogy a fiúknak nagyon fontos, hogy a választottjuk betérjen, hiszen a gyermek csak így lesz zsidó. Fordított esetben ez nem mindig valósul meg.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy a zsidó vallás ennyire nyitott.

Ezen mindenki meglepődik, szerintem nagyon jó zsidónak lenni.

De mi a helyzet az ünnepekkel?  Ha magyar-zsidó fél házasodik, akkor hogyan döntitek el, hogy melyik ünnepet tarjátok?

Beszéljünk a leghíresebbről, a Karácsony-Hanukah kérdésről. Meg fogsz lepődni, de a legtöbb zsidó családban van Karácsony és van Hanukah is. Mind a kettőt megtartják. A zsidók asszimilálódtak. Ha a partner ugye nem zsidó volt eredetileg, hanem „csak” azzá vált, akkor sokszor áll fenn az a helyzet, hogy a zsidó nő/férfi nem akarja kihagyni a magyarok legfontosabb ünnepét, a karácsonyt, és a partner kultúráját, nemzetiségét is tiszteletben tartja, ezért van mindkét ünnep megtartva. Vannak olyan családok is, ahol például a gyerekek döntenek. Megmutatják nekik mindkét ünnepet, és majd ők eldöntik, melyiket akarják választani. Ezért mondom mindig azt, hogy mi nagyon nyitottak, mondhatni rugalmasak vagyunk. Magyarországon voltak az ortodox zsidók is, de őket a háború alatt elhurcolták. Az ország főként keleti régiójában éltek, még a Holokauszt előtt. Budapesten anno életben maradt a zsidóság nagy része, mert a fővárost hagyták utoljára a mészárlás listáján, a vidékieket ölték meg azonnal. A budapesti zsidóságot a Dunába lőtték. A Holokauszt áldozatainak a száma 6 millió fő, ebből 600.000 magyar zsidó volt. Ma már zsidó élet vidéken nagyon nincsen, de régen ez nem így volt. Gyulától kezdve Szegedig mindenhol éltek zsidók…

Mi az a három dolog, ami miatt nagyon szeretsz zsidóként élni?

Hu, ez picit nehéz kérdés…

  1. Ha baj van, mi nagyon össze tudunk fogni, ez óriási előnyünk. Túlélésben nagyon erősek vagyunk.
  2. Nagyon jó megélni a Sabbáth-ot. Ugye ez nálunk a szombat: Isten 6 nap alatt teremtette a világot, a 7. napon megpihent. Ezért mi is azt mondjuk, hogy a 7. nap egy pihenőnap. Ez péntek estétől szombatig tart, ez 25 óra. Nagyon leegyszerűsítve ez nekünk a feltöltődésről és a családról szó. Ilyenkor együtt vagyunk, elmegyünk a zsinagógába, jókat eszünk-iszunk. Szombatonként nem használunk elektronikus eszközöket, kikapcsoljuk a mobilokat. Egy nap csak a családról, a barátokról szól. Lehet olvasni, tanulni, enni, feltöltődni, kikapcsolni. Aki erre rászokik, az utána sokkal jobban tudja értékelni a Sábát-ot és a családdal töltött időt.
  3. Maga Izrael. Van egy ország, amiről tudjuk, hogy a miénk. Bármikor kimehetünk, és ezt a tudatot nagyon szeretem, bár ott élni nem tudnék. Nagyon pörgős maga az ország, rengeteg nemzetiségű zsidó él kint, amit én annyira nem szeretek. Magyarországon minden nyugisabb, itt számomra jobb az élet.

Izraelben mindig egy jó úticél, zsidóként és turistaként is. A Siratófal fantasztikus, a spiritualitás elképesztő. Már akkor érzed, amikor leszáll a repülő.

Beszéljünk picit az étkezésről. Mit kell tudni a ti konyhátokról?

A legfontosabb szabály amit érdemes tudni: a húst és a tejet nem lehet keverni, ez Tórai (Öszövetség) tiltás: “Ne főzd a gödölyét anyja tejében.”
Ebből arra következtettünk, hogy ezt a kettőt külön kell választani. Egyesek szerint ennek egészségügyi, mások szerint vallási okai vannak- de végülis mindegy, ez így alakult.
Van egy éttermünk a hetedik kerületben, ami mindenki számára elérhető. Ott hús nem kerülhet be a konyhába: az egy vegetáriánus és tejes étterem. Nálunk nincs olyan, hogy egy étteremben eszel mondjuk egy rántott húst sült krumplival és madártejet második fogásként. Ez teljességgel kizárt. Illetve csak akkor fordulhat ez elő, ha szójatejből van a madártej.

Az igaz, hogy nálatok egy csepp vér sem lehet a húsokban amit megesztek?

Hát, ez egy pici túlzás. Arra figyelünk oda, hogy amikor a hús már le van vágva és meg van tisztítva, akkor a tisztítási folyamat során kivéreztetjük a húst amennyire csak lehetséges. A mi kultúránkban vérfogyasztási tilalom van, ez egy bibliai parancsolat. Más kultúrákban lehet, például a magyaroknál is.

Az ételeiteket nehéz elkészíteni? Körülményes?

Tisztázzuk először a “kóser” fogalmát. Jelentése: jó, tiszta, finom. A lényeg az, hogy minden alapanyagnak kósernek kell lennie.  Magyarországon az alapanyagokat nehéz beszerezni, amerikában vagy Izraelben nem, ezekben az országokban viszonylag könnyű kóser étkezést folytatni. Az összes gyártó odafigyel, hogy kóser készítményeik, alapanyagaik is legyenek. Nem érné meg nekik nem gondolni ránk, hiszen csak Amerikában hat millió zsidó él, közel annyi mint Izraelben.
Például a Heinz multinacionális cég is gyárt nekünk, ha pl. Amerikában nem lenne kóser jelzéssel ellátva a termékük, máris elveszítettek volna hatmillió vásárlót.
Van a kóser certifikáció illetve a “halal” (“halal”: muszlim étkezési szabályok). A kóser jelzés mindig erősebb, mint a “halal”. Nekünk zsidóknak a halal nem elég szigorú, az arabok azonban tudnak a kóser étkezést szerint étkezni: ami kóser, az mind “halal”
Vegyünk például egy szalámit. Ha halal certifikációval van ellátva, nekünk nem jó, de ha a szalámi kóser, az arabok beilleszthetik az étkezésükbe.

Ha ennyi mindenre oda kell figyelni, honnan tudjátok itthon beszerezni az alapanyagokat?

Szerencsére egyre több gyártó van már Európában és Magyarországon is, de még mindig sok alapanyag érkezik Angliából, Németországból, mivel a legtöbb zsidó Angliában, Németországban és Franciaországban él.
Mára már készítettünk egy listát, így ha mondjuk bemegyünk egy nagy hipermarketbe, akkor tudjuk, mit vehetünk meg és mit nem. A zöldségek és a gyümölcsök kóserek, ez könnyű. A halakat, melyeknek pikkelyük és uszonyuk van, ehetjük. Ponty, lazac, tonhalak rendben vannak. Tejtermékek esetében van könnyítés, például egy vajat nyugodtan megvehetünk.
A kóser étkezés szerintem annyira nem körülményes, főleg ha egyszer rászoksz, a lényeg az, hogy nem kevered a húst a tejjel.
Külön lábosaink, mosogató szivacsaink vannak. Szoktam mondani, hogy a HACCP nálunk már több ezer éve működik ☺: nem fa, hanem fém asztalaink vannak, mert több ezer éve ez a szokás.

A zsidók esznek édességet? Szeretitek?

A legtöbb zsidó nagy édesség fanatikus. Egy dologra kell ügyelni, a zselatinból készült sütemények, torták nem jöhetnek szóba. A leghíresebb zsidó sütemény: a flódni., javaslom kóstoljátok meg.

Szerinted mi a kóser étkezés legnagyobb előnye?

Szerintem az, hogy mi mindig tudjuk, hogy mibe mi van, az allergéneket mi nagyon régóta feltüntetjük. A zsidók között is sok a laktózérzékeny. Ez nálunk is népbetegség, akár csak nálatok. A zsidóknál nem lehet olyan étel egy étteremben, aminél ne lenne feltüntetve, hogy mi van benne, és azok az alapanyag honnan származik. Mondjuk egy tonhalnál tudjuk azt, (egy konzervnél például), hogy honnan származik, hol halászták ki. Ezt a rabbi minden esetben tudja. A legérdekesebb: Coca-Cola. A Coca-Cola termékek kóserek. A zsidók imádják a Cola-t. A híres termék receptjét kb. 4 ember tudja a világon, ebből az egyik egy rabbi. A világ egyik legnagyobb cége is kell, hogy gondoljon ránk, hiszen széles piaci réteget veszíteni el, ha nem lenne kóser a kóla. Az már más kérdés, hogy egészséges-e.
Vagy itt van a zsír: régen például mindig zsírral főztek, mert sokkal egészségesebb mint az olajok.
Mi imádjuk a libát, a libamájat. De a kacsahúst sem vetjük meg: nálunk a húsok egészséges állatoktól származnak, nem fecskendezünk beléjük semmit azért, hogy nagyobbak, vizesebbek legyenek. Ez nálunk tilos.

Az éttermetekben, a Kosher Deliben lehet vásárolni vagy az csak étterem?

Lehet. Fenn étterem van, lenn pedig maga a bolt. A vásárlás lehetőségéhez anno még én ragaszkodtam. Minden hónapban érkezik egy metsző (Sakter), aki a rituális vágást megcsinálja. Így nagyon sokan vásárolnak olyanok is a Deli-ben, akik nem zsidók. Az ételek, alapanyagok minden esetben frissek, talán ezért is szeretik annyira, annyian. ☺ Egyetlen apró gond van: a kóser húsokkal a nőknek otthon picit több „gondjuk” van. Előfordulhat, hogy nem olyan szépen van megtisztítva a hús, mint mondjuk normál esetben: körülbelül nettó 5 percet kell otthon rászánni, hogy előkészítsük a nyers húst.
A kóser termékek 100%-a kóser húsból készülnek, a szalámik, virslik, amit csak el tudsz képzelni.

Míg a piacon kapható virslik többségében inkább jobb, ha nem tudják az emberek, hogy mi van. Ha tudnák, valószínűleg sosem nyúlnának többé hozzá.
A zsidóságban és Izraelben is óriási divat lett a vegánság és a vegetáriánus életmód. Mondhatni ezek már mozgalmakká váltak. Én ezekkel nem feltétlenül értek, egyet, de ez mindenkinek a magánügye. Nálunk a vallási előírások szerint hétköznaponként lehetsz vegetáriánus, de egy héten egyszer, lehetőleg Sábát-kor enni kell húst.  Szerintem húsra szüksége van a szervezetnek.

A Kosher Deli étterem és bolt a 7. kerületben található meg

Nagyon sok cikkben lehet olvasni a kóser étkezés pozitív hatásairól. Szerinted ez minek köszönhető?

Szerintem most divat lett a kóser étkezés. Sólet, falafel… ezek ma nagyon felkapott ételek.
A sóletet mi mindig szombatonként fogyasztjuk. Bár nem egy könnyű étel, viszont nem egészségtelen és nagyon laktató.
Egyre több embernek van igénye a tiszta, tudatos táplálkozásra, talán ezért is annyira népszerű most a kóser konyha. Képzeld, Izraelben például van egy kóser McDonald’s is. Izraelben minden kell. Mondjuk az ízekre kíváncsi lennék, hogy mennyire tükrözik a „mekis” valóságot.

A Kosher Deliről már beszéltünk, de azt még nem említetted, hogyan találtatok egymásra az A.MeCoD csapatával?

Andris több kóser konyha megtervezésében, kialakításában részt vett, volt tapasztalata. Könnyebb volt vele dolgozni, hiszen ismeri már a kultúránkat, vallási előírásainkat és tudja a kóser konyha szabályait. Számomra azonban ami a legfontosabb az Andrisékkal való közös munkában: a megbízhatóság.
Ha ők megígérnek valamit, akkor azt tartják is, pontosan, hiba nélkül.

A Kosher Deli-t A-tól Z-ig az A.MeCoD csapata tervezte és építette. Először csak éttermet akartunk, de az én ötletem alapján lett egy bolt is. Szeretik az emberek. Kóser éttermet csak a zsidó negyedben érdemes nyitni, olyan helyen, amit ismernek a zsidók és népszerű a köreinkben.

A jövőbeli célok között biztosan szerepel egy húsos étterem nyitása, aminek kialakítása, tervezése és berendezése során is számítunk az A.MeCoD-ra!

Akinek a neve egyet jelent a KIOSK-al- beszélgetés Orosz Gábor executive séffel

Már 12 éves kora óta pontosan tudta, hogy mi szeretne lenni. A KIOSK népszerűségének növekedésével az ő neve is egyre ismertebbé vált, azonban mai napig megmaradt egy szerény srácnak, aki a barátok kérésére mindig beáll a konyhapult mögé.

Orosz Gábor konyhafőnökkel beszélgettünk…

Említetted, hogy kb 12 éves korod óta tudod, hogy mi szeretnél lenni. Mit jelent számodra a munkád, hogyan tudnád egy mondatban összefoglalni?

A munkám a mindennapokat jelenti a számomra. A mindennapoknak és a hobbimnak az ötvözése. Egyfajta önmegvalósítás. Amit a tányéron látsz, egy részben én vagyok.

Mi a fontosabb neked? A szakma vagy a vendégek visszajelzése?

Alapvetően mindkettő nagyon fontos, de elsősorban nem a szakmának főzök, hanem annak a sok-sok vendégnek, akik megtisztelnek bennünket látogatásukkal és az éttermünkbe vetett bizalmukkal.

Ha a vendégek számára felszolgált ételek minőségével nem csak ők, hanem még a szakma is elégedett, az egy plusz jó dolog, egyfajta hab a tortán.

Szerintem az ember általában tisztában van vele, hogy amit csinál, az milyen szinten van, így azt is láthatja vagy sejtheti, hogy a produktuma megfelelő lenne-e a szakma számára vagy sem.

Otthon szoktál főzni?

Ritkán.

Miért? Ezzel most megleptél bennünket.

Nagy rendszert vezetek, így alapvetően a konyhán sem főzök sokat, mert ha leállnék ételeket készíteni egy pályán egy emberrel, akkor nagyon sok dolgommal elcsúsznék a mindennapokban. Millió más dolog van, amit meg kell csinálnom: recepteket írok, rendelést adok le, emberekkel és vendégekkel kommunikálok és még sorolhatnám.

Egyszerűen mikor hazaérek, akkor már nem a konyhával szeretnék foglalkozni. Ez az igazság.

Viszont akkor szeretek és szoktam főzni, ha barátoknál vagyunk, mert akkor mindenki azt várja, hogy én készítsem el az ételt, én grillezzek,- ezekre a felkérésekre pedig ritkán tudok nemet mondani.

Így általában ha baráti társasághoz megyek, akkor mindig viszek valamilyen alapanyagot: zöldséget, húst vagy fűszert.

Tehát néha privátban is szoktam főzni, de ez igazából szakmabeli ártalom!

Van-e olyan része a munkádnak, amit nem szeretsz? Amit csak kötelezettségből csinálsz?

Nincs ilyen része.

Egy konyhai élet vezetése hatalmas nagy logisztika, és szerencsére logisztikában is jó vagyok. Szeretem magam körül a rendet, a rendszereket és a rendezettséget. Számomra az is öröm, ha látom, hogy rend van, rendet teremtettem, és a tisztaságra is ugyanez igaz.

Ha nem szeretném 100%-osan amit csinálok, valószínűleg belebolondulnék. De gondolom ezzel nem csak én vagyok így.

Milyen szerinted egy igazán jó, professzonális éttermi konyha? Melyek a legfontosabb jellemzői?

A legelső feladat egy professzionális konyha tervezésénél és építésénél, a kialakítás.

Egy jó éttermi konyha legfőbb jellemzője, hogy szakszerűen van megtervezve és kialakítva.

Ez a nulladik és az egyik legfontosabb lépés.

Aztán jön az elrendezése. Amikor a konyhatechnológus leül megtervezni, hogy ő mit hogyan szeretne, akkor lennie kell mellette egy séfnek vagy szakácsnak is, aki ötletekkel tudja őt ellátni. Vagyis erősen ajánlott.

Utána pedig a gépek beszerzésénél azok minőségére kell ügyelni, hiszen a gépek nagyban meghatározzák az ételek minőségét. Fontos, hogy olyan gépekbe ruházzon be az adott étterem, melyek évek múlva is megfelelően tudnak működni és mindenféle magántechnikával is fel vannak szerelve.

6,5 éve vezeted a KIOSK konyháját, gyakorlatilag a kezdetektől fogva. Konkrétan megmondtad, hogy mire van szükséged a gépek és az elrendezés terén?

Én mikor elkezdtem a KIOSK-ban dolgozni, addigra kész volt a konyha, így az első lépéseknél nem voltam jelen. Azóta viszont már volt némi átalakítás, amit az A.MeCod illetve jómagam segítségével oldottunk meg. Ez pont ugyanolyan mint a tanulás. Minden nap alakítgatunk valamit, hogy még jobb legyen. Sokszor előfordul, hogy egy tálaló pult vagy épp egy hűtő helyét változtatjuk, ha más lesz az étlap, még több mindent módosítunk, de ez egy teljesen természetes körforgás.

Az A.MeCoD csapatával hány éve állsz kapcsolatban?

Igazából mióta a KIOSK-ban dolgozom, tehát nagyjából az első perc óta.

Közel hét év az nem kevés idő. Mit szeretsz a csapatban a leginkább?

Azt, hogy egy olyan minőséget képviselnek a piacon, amit Magyarországon csak kevesen mondhatnak el magukról. Olyan felső kategóriás készülékeket forgalmaznak, amikkel jó dolgozni a pörgős hétköznapok és hétvégék során.

A KIOSK konyháját már az A.MeCoD rendezte be?

A bankett konyhát csinálta anno az A.MeCoD csapata. Volt egy konyhatechnológusunk aki a tervezésen dolgozott egy séf segítségével, de akkor az még nem én voltam!

Kikérted Andrásnak és a csapatnak a véleményét a gépek vásárlása, a tervezések, berendezkedés során?  Vagy amihez te ragaszkodtál, abból nem engedtél?

Mindig kikértem az A.MeCoD –os szakértők véleményét. Sokszor beszélek Andrással és kérek tőle segítséget egy-egy vásárlás előtt, még manapság is. Megbízok a szakértelmében, hiszen a piaci trendekkel, a gépek minőségével ő és ők vannak a leginkább tisztában.

A szervizzel mi a helyzet?  Hogyan kell ezt elképzelnie egy átlag embernek? Gyakran kell a ti konyhai „monstrumjaitokat” szervizelni?

Alapvetően a gépjeink nagyon magas színvonalat képviselnek, hiszen a vásárlás során szem előtt tartottuk a legjobb minőséget.  De ennek ellenére is akadnak igazán szerviz-igényes eszközök, melyek között van, amit már 5-6 év után cserélni is kell. De ezzel nem lehet mit csinálni, ez egy étterem működésének a velejárója. Ha gond adódik egy-egy géppel, vagy hívom a csapatot vagy email-t írok, és mindig megbeszéljük, mikor tudják a problémát orvosolni. Nyilván ha olyan gond áll fenn, mely az aznapi működésünket és munkánkat veszélyezteti, igyekeznek minél gyorsabban segíteni nekünk a srácok.

Andrásék a KIOSK-on kívül még dolgoztak valamelyik egységetek konyháján?

A KIOSK és a BABEL egy konyhának számít, azt ők csinálták és ők is szervizelik. Ezen kívül még a Leo Budapest konyháját is a csapat csinálta, a törökbálinti telephelyünket ők szervizelik, és az ötödik éttermünkbe gépeket szállítottak.

Mondhatjuk, a kapcsolatunk elég szoros.

Az A.MeCoD hat márka termékeit forgalmazza. Nálatok melyek a legnépszerűbbek?

MKN főzőszigetekkel és sütővel dolgozunk. A mosogatógépjeink pedig a Meiko márkától származnak. Minden eszközt nagyon szeretünk, mert nagyban megkönnyítik a munkánkat.

Mennyire könnyű az A.MeCoD csapatával a munka?

Könnyű, hiszen jóban vagyunk. Szívesen segítek nekik és ők is nekem, így minden közös kooperációban benne vagyunk!

Ha egy szóval kellene jellemezni a céget, mi lenne az az egy szó? 

Számomra maga a konyha.

Mesélj picit magadról! Milyen jövőbeli tervekkel rendelkezel?

Jelenleg a catering iparág  építésével vagyunk elfoglalva, mind az öt étterem esetében.  A cégcsoporton belül bármelyik brandhez tartozó cateringet tudjuk vállalni. Ha valaki azt mondja, hogy szeretne mondjuk egy KIOSK-PIAZZA cateringet Kaposváron, akkor arra vagyunk hivatottak, mint termelők, hogy a rendelést elkészítsük, kivigyük és lebonyolítsuk.
De ez igaz mind az öt egységünkre. Folyamatosan partnereket keresünk és szépen lassan építjük ezt az iparágat. Ezen dolgozom most én is.

Muszáj megkérdeznünk. Mi a kedvenc ételed, mint séf?

Bármilyen hihetetlen, nem szeretem ezt a kérdést. Nyilván a magyar konyha alapvetően a kedvencem, hiszen magyar vagyok, a mi ízeinket érzem a leginkább és a legkifinomultabban. De emellett az olasz konyhát is imádom, mert nagyon sokat dolgoztam olaszokkal és olasz séfekkel.

Szerinted a hétköznapi emberek tudják, hogy milyen egy étterem konyhája? Valahol bepillantást nyerhetnek a ti életetekbe?

Szerencsére mostanában a szakmám egyre divatosabb, főzni pedig egyre menőbb. Az emberek konkrétan a mi ipari jellegű konyhai életünkbe nem igazán tudnak bele látni (hacsak valaki rokon, ismerős, munka által el nem jön egy ilyen konyhába), azonban a média által a főzőműsorokban,- és versenyekben már át tudják picit élni a mi mindennapjainkat.

Én örülök annak, hogy egyre népszerűbbek a séfek és maga a szakmám, hiszen ha otthon, ezeknek a műsoroknak a hatására akár csak egy család elmegy a piacra vagy egy gazdához friss alapanyagot vásárolni,- és egy pohár bor mellett neki látnak a főzésnek, már megérte. Egyrészt mert egészségesebben táplálkoznak, másrészt azért mert a főzés összehozza a családokat. ☺

A magyar emberek szeretnek étterembe járni?

Ez elsősorban anyagi kérdés. Aki megengedheti magának, az többet jár étterembe és tudatosan is választ helyet. Vagy az internet vagy a szájhagyomány útján, de a jó éttermek nevei hamar elterjednek.

Aki nem tudja sajnos megengedni magának, az hiába akar tudatos lenni, nem tud.

A mi vendégkörünk 50% -ban külföldi vendégekből áll, 25% – ban ajánlás útján érkeznek és a többiek csak úgy „betévednek”.

Véleményed szerint a magyarok mennyire nyitottak az éttermi gasztronómiára?

Én azt vettem észre, hogy bár vidéken is egyre több igényes és kiváló hely nyílik, még mindig a nagyobb városokban élők azok, akik nyitottabbak. Ők azok, akik böngészik az Instagram-ot, érdeklődnek a street food ételek és az újdonságok iránt, vagy épp világutazók, és emiatt van magas igényük a jó minőségű ételek fogyasztására. Aki nyitott a gasztronómiára és az étel- különlegességekre, az tudja értékelni a magyar éttermeket is. Ezekből az emberekből pedig szerencsére egyre többel találkozom.

Ha már közösségi média… picit kutakodva utánad, olyan mintha Te elzárkóznál a közösségi médiától. Ez tudatos vagy inkább időhiány áll a háttérben?

A Google-ben sok-sok infót találsz rólam, de magát az önfényezést nem szeretem, ha nagyon nyersen akarok fogalmazni.  Ahogy a KIOSK napról-napra egyre kultikusabb hely lesz, úgy az én nevem is egyre… fogalmazzunk úgy, ismertebb.
Tudom, jobban kellene „futtatni magam” a social média felületeken, de valahogy erre nem tudom rávenni magam. Egyrészt időt sem tudok áldozni erre, hiába fotózok rengeteget, másrészt pedig én eddig is séf voltam, csak mostanság annyi a különbség, hogy elhívnak interjúra vagy kerekasztal-beszélgetésre, de nem akarom magam mindenáron előtérbe helyezni.

Anno, amikor átvetted a KIOSK vezetését, volt benned félelem, izgalom vagy megfelelési kényszer? Ezt csak azért kérdezzük, mert az emberek nagyon kritikusak, az ételekkel pedig főleg, szerintünk…

Ma már napi óriási izgalom nincs, hiszen a csapatom zseniális. Nem megy ki olyan étel a konyhából, ami nem jó, ezt tudom. Nyilván a fő vonalat én határozom meg, de minden ételadagnál nem állhatok ott, így kénytelen voltam megtanulni bízni és hinni a csapatom tehetségében és tudásában.
Az első három évben nem mehetett ki úgy étel a vendégek elé, amit ne ellenőrzött volna a tulajdonos.

Mára már szabad kezet kaptam a vezetőmtől, akinek nagyon sokat köszönhetek. Tudjuk, hogy mit akarunk elérni, ismerjük egymás ízlésvilágát. A kérdésedre a válasz: minden nap van még bennem egy minimális izgalom, de már büszkén megyek ki a vendégek elé. Napi 1000 embernek szolgálunk fel ételt átlagosan, abból mondjuk van kettő, aki valami miatt visszaküldi a rendelését. A nagy számok törvényét nézve ez jó arány. Az internetes vélemények is jók az éttermeinkről, ami szintén boldogsággal tölt el.

Mi volt életed legnagyobb bókja, amit egy általad elkészített ételre kaptál és kitől?

Az elmúlt hat évben a SZIGET összes sztárjának és a csapataiknak is mi főztünk. Nagyon sok ismert embernek készítettem már ételt és kaptam tőlük jó kritikát, de tavaly Lana del Rey véleményének örültem a leginkább.  Ő külön megköszönte az ételt, amit főztem és aláírta az étlapomat is. Nagy élmény volt.

Ezen kívül még az tölt el elégedettséggel, ha mondjuk egy külföldi ember azt mondja az általunk elkészített nemzeti ételre, hogy „hú, ez olyan volt mint amit otthon szoktam enni”,- vagy ha a magyaroktól hallok olyat egy újabb formában előállított magyaros ételre, hogy ez olyan volt mintha édesanyám vagy nagymamám készítette volna. Ezek a vélemények mindig feldobják a napom és valójában ezekért a visszajelzésekért is csinálom az egészet.

Bohémság, aranygaluska és kortárs művészet: Ismerd meg a Felix-et!

Impozáns, figyelemreméltó, újdonság…

Az YBL BUDAI KREATÍV HÁZ neve lehet, hogy számodra is ismerősen cseng. Ez az a hely, ami a Vár aljában található, egy kultikus helyszínen. A minipalota már a Felix Kitchen&Bar vendéglátóhelynek ad otthont, ami méltó vetélytársává vált számos budapesti étteremnek.

Hosszú volt az út Felix-ig, hiszen korábban volt itt kávézó, zenés-táncos hely, kaszinó, de még kazánház is. Ha a falak beszélni tudnának, rengeteg élményről és eseményről mesélhetnének, de ma már a gyönyörű, szellős és nívós környezetben boldogan falatozó embereket látni, akik mind kíváncsiak Felix gasztronómiai értékére.

Németh Gergő Üzletvezetővel beszélgettünk, aki által megismerhetitek Felix és az A.MeCoD közös történetét.
Vigyázat! Az aranygaluskáról készült fotó erőteljes étvágyat idézhet elő, melyért felelősséget nem tudunk vállalni!

Gergő, kezdjük rögtön az elején. A Felix mikor nyitotta meg a kapuit a nagyérdemű előtt?

-Félixként 2019 májusában, de ezt megelőzte nagyjából egy egy éves előkészület, amikor még  YBL BUDAI KREATIV HÁZ ÉTTEREMKÉNT működtünk. Nagyon izgalmas volt az az időszak, ami alatt megszületett Felix, mostani formájában.

Miért pont Felix lett a neve?  Erre nagyon kíváncsiak vagyunk.

-A helyzet az, hogy mindenképpen kapcsolódni akartunk a ház múltjához és hagyatékához. Ezt az épületet a legendás Ybl Miklós tervezte 1875-ben, ezért szerettük volna, ha a vendéglátóhely neve is kötődik hozzá, az ő életéhez. Ybl fiának neve Félix volt. Kaptunk róla egy hosszabb ismertetőt, egy úgynevezett brief-et, és megismerhettük az ő személyét kicsit közelebbről.
Bár egy legenda fia volt, senki ne gondolja, hogy apja nyomdokaiba akart volna lépni. Bohém életet élt, igazi világpolgár volt, aki nem akart építész lenni, helyette egy irodában dolgozott.
Amikor ötleteltünk és gondolkodtunk, tudtuk, hogy olyan éttermet szeretnénk, ami a világ bármely nagyvárosában megállja adott esetben a helyét, és az igazi hedonista világpolgárok paradicsomává válhat. Nos, Félix pont ilyen világpolgár volt, így könnyen tudtunk mindannyian azonosulni ezzel a névvel. A kézírását is megtaláltuk, amit használunk is.

Mesélj nekünk…Mi különbözteti meg Felix-et a többi budapesti étteremtől?

-Ami nagyon fontos a ház életében és talán ez is teszi különlegessé, egyedivé, az a kortárs művészet megjelenése, bemutatása a kiállítótermekben. Ez egy nyitott ház, bárki számára bármikor elérhető ingyenesen, ezért az volt a cél, hogy egy olyan közérthető, de nagyon magas minőségű éttermet hozzunk létre itt, ahová bárki szívesen bejön. Legyen szó akár turistákról, akár magyar állampolgárokról.

Ha személyesen engem kérdezel, nekem a mércét édesanyám jelentette, aki egy vidéki asszony. Mindig arra gondoltam az étterem kialakítása, berendezése során, hogy ha ő szívesen bejönne ide úgy, hogy közben nem érzi magát kellemetlenül, akkor jó úton járunk.

A célunk az volt, hogy minden hozzánk betérő jól érezze magát a házban, miközben olyan ételeket és fogásokat tudunk számára felszolgálni, mely egy igazi gasztro-élményt jelent.

 

Elmondásod szerint úgy terveztetek, hogy ide bárki, bármilyen világpolgár „betévedhet”, viszont az étterem berendezése és belső kinézete mégis a nagyon magas minőségről árulkodik. Ezt fejtsd ki nekünk kérlek! Honnan ez a kettőség?

-Valóban? Képzeld el, ha fehér abrosz lenne mindenütt és mondjuk fehér kesztyűs felszolgálók?

Az igazság az, hogy a terek kialakítása során a házhoz és annak múltjához hűek szerettünk volna lenni. Ebbe pedig nem fért bele mondjuk egy modern vagy egy minimál design kialakítása, hiszen itt a történelem és Ybl Miklós tehetsége sokat nyom a latba.

Ybl a tervezések során sosem spórolt az energiájával, ezért van az az érzésed, hogy itt minden részlet a helyén van. Az ő maximalizmusát és tökéletes alkotását mi a vendéglátó szakma iránti igényességünkkel szerettük volna kiegészíteni.

Az apró részletek fontosak. Pontosan tudtuk, hogy milyen lámpát, virágot szeretnénk viszont látni az asztalokon. A belsőépítészeti elképzelésinket Somlai Tibor valósította meg, amiért itt is köszönetet szeretnék neki mondani.

Az árazás kialakítása során pedig tudatosan figyeltünk arra, hogy ne ijesszünk el egyetlen Vendéget sem.

Már maga a gyönyörű miliő miatt és megéri ellátogatni az étterembe, hiszen hétköznapinak nem nevezhető, és valahol a múlt szele és érződik itt benn. Történelme van. De térjünk rá a konyhára és az ételekre… Mikor jöjjön ide valaki? Ha szereti a magyar konyhát? Vagy akkor ha inkább nemzetközi finomságokat kóstolna?

-Az étlap megalkotása során szintén több szempontot és igényt vettünk figyelembe, akár csak a belső design megálmodása alatt is.

Az alapanyagink minősége rendkívül magas, és erre kínosan ügyelünk. Van borjúbécsink, Porter House steak-ünk, de klasszikus aranygaluskát is kaphatsz nálunk, amire nagyon büszkék vagyunk.

Én azt gondolom, hogy egy étterembe olyan ételeket kell elkészíteni, aminek otthon nem feltétlenül áll neki bárki,- vagy olyanokat, melyeket nem lehet elkészíteni.

Mondok egy példát: az aranygaluska elkészítésére mondjuk a Te anyukádat mennyire volt nehéz rávenni? … Ne is mondj semmit! Látom az arcodon, hogy nem volt könnyű.

Ehhez az az ételhez egy őrületes emlék köt minden gyereket. Bár egyszerű alapanyagokból van, mégis nehéz és körülményes megcsinálni otthon.

A véleményem szerint, mi magyarok nagy dologként tekintünk arra, hogy valaki aranygaluskát készít otthon.

De itt profi éttermi körülmények között könnyű megcsinálni az aranygaluskát.

Azt a tekintetet, amikor valaki megkapja nálunk az aranygaluskáját… nos, azt látni, az maga a vendéglátás. Az az otthonosság, az a jó érzés, az őrület. Akkor jössz rá, hogy ezért csinálod ezt az egészet.

Óriási adagot adunk, és még pluszban társul ehhez az az érzet, hogy Te veszel először a tepsiből, tehát hogy nincs kitálalva, hanem abban kapod meg. Megvan az az érzeted, hogy ez csak a tiéd.

Akár a szélét szereted, akár a közepét, ez a te ételed.

Nagyon sokan megfordulnak nálatok. A konyha esetében mi volt az első szempont, amire figyelnetek kellett?

-Ami nagyon fontos volt, hogy profi legyen. Nem volt megengedhető a kompromisszum, sehol, egyetlen gép vagy berendezési tárgy esetében sem.

Az A.MeCoD csapatának a profi elszívás kialakítását és megoldását köszönhetjük, akik

Tikos Emil légtechnikai kivitelezővel karöltve dolgoztak együtt.

Rengeteg munkájuk volt azzal, hogy megtalálják a számunkra legtökéletesebb megoldást. Az épület műemlék jellege miatt voltak feladatok, nehézségek és szempontok, melyek feladták a leckét, de együtt, közösen ezt mind áthidaltuk.

Nagyon szeretünk velünk dolgozni, hiszen az elszívás professzionális szintre hozása az A.MeCod csapatának az érdeme, amiért nagyon hálásak vagyunk és leszünk is mindig.

Miért az Amecod mellett tettétek le a voksotokat?

-Azért az Amecod, mert a két vezető, András és Kenéz hitelesek. Nincs mellébeszélés, nincs kertelés, hanem azt mondják ami van. Ha jót akkor jót, ha rosszat akkor rosszat.
Őszinték, vakon tudunk velük üzletelni, mert megbízunk a szakértelmükben. Az egyéniségükről és a hozzáállásukról nem is beszélve…
Bár különböző habitusú a két ember, remekül kiegészítik egymást a munkában. Ráadásul annyi alázat van bennük, velünk és a felmerülő helyzetekkel szemben, ami példaértékű.

Milyen volt a munkafolyamat? Könnyű volt együtt dolgozni a srácokkal?

-A kommunikáció nagyon könnyű velük, bár én néha személy szerint okoztam gondokat a nehéz elérhetőségem miatt.
De panaszra semmi okom, hiszen ennek ellenére sem türelmetlenkedtek soha.

A teljes csapatot is megismertétek vagy inkább csak Andrással és Kenézzel tartottátok a kapcsolatot?

-A bemutató konyájukban való „sertepertélés” miatt mi már korábban is ismertük egymást.
Tudjuk, hogy Enikő isteni kávét főz, sőt mi több, még főztünk is együtt.
Megtudtuk például, hogy ők milyen éttermeket preferálnak, milyen sütiket szeretnek, és egyáltalán, szakmailag mi a véleményük dolgokról. Jó volt őket megismerni és nagyon személyes a kapcsolatunk. Bár Andrással beszélek a hétköznapokban a legtöbbet, az egész csapat közel áll hozzám..

Akkor felteszem ezt az egyszerű kérdést: elégedettek vagytok a konyhával?

-Igen, az úgy üzemel ahogyan kell, bár biztosan rendelünk még egy hűtőkamrát! :D
Viccet félretéve, tudom, hogy nem itt kell rendelést leadni.

Nagy fejlődés, amit az Amecod hozott az étterem életébe, mi pedig boldogok vagyunk ezért.
A házban nagyon sok igényes rendezvényt tartunk már a kezdetektől fogva, de büfés kiszolgálást nem szerettünk volna. Úgy voltunk vele, hogy csévingeket nem akarunk nyitogatni, az valahogy nem illik az étteremhez.

És ekkor jött a Livecookintable ötlete…

Ennek a német márkának a termékét amit az Amecod forgalmaz, már ismertük és használtuk is náluk a főzések során, így tisztában voltunk minden előnyével. Tulajdonképpen ez a rendszer képes lenne kiváltani egy teljes konyhát. Amikor felmértük a piacot és berendezést kerestünk, olyat ami a rendezvényeink színvonalát emeli és az ételek elkészítését is megkönnyíti, nagyban számított, hogy volt lehetőségünk kipróbálni korábban a Bemutatótermükben. Bérlésre is volt lehetőségünk. Emlékszem, amikor kibéreltük, annak a rendezvénynek az egyik gyöngyszeme és különlegessége volt.

Ezután úgy döntöttünk, a klasszikus csévinges vonalat elengedjük, és úgy rakunk össze egy büféasztalt,  hogy több dolog készülhessen a vendégek előtt.

Számunkra nem mindegy, hogy egy cséving van az indukciós lapon vagy egy cocotte edény.

Egy cocotte edénynek olyan otthon hangulata, érzése van. Olyan mintha otthon odamennél a  tűzhelyhez, és merítenél a fazékból egy finom levest vagy pörköltet.

Ez a Livecookintable egy rendszer,  mely különféle modulokból áll össze, tudsz beletenni rostlapot, indukciós lapot, és van hűtő-fűtő eleme is, melyek akár -4 és +60 fok között állíthatóak. Így ennél a rendszernél csévingekről szó sincs, a főzés interakív, hiszen a séf ott áll a Livecookintable mögött, tud beszélgetni a Vendégekkel, illetve személyre szabottan tudja elkészíteni az ételeket. Az egész rendszer lelke az elszívó, mely olyan hibátlanul működik, hogy nincs ételszag a főzés során.

Mivel mindent ki tudtunk próbálni az Amecod termében, tudtuk, hogy nekünk nem kell már más. Tud mindent amit mi szeretnénk és előremutató maga az egész rendszer és technológia.
Igaz, volt egy olasz vetélytársa a Livecookintable-nek, de nem is tudtuk tesztelni, és a szakértelmet sem éreztük a cég mögött. A mi véleményünk, hogy egy ekkora beruházásnál szükség lenne a kommunikációra, bizalomra,- de ez nem volt meg, így nem is vásároltunk ettől az olasz cégtől.

Viszont András és Kenéz esetében egy értelmű helyzet volt ez. A ő magabiztosságuk átragadt ránk is nyilván… Egy szó mint száz, nagyon jó döntés volt a Livecookintable rendszerének megvásárlása.

Bár a beszerelésnél adódtak vicces helyzetek, de a csapatra mindig tudtunk számítani.
Ez túlmutat egy sima partneri együttműködésen. Ez olyan sorsközösséget hoz létre, ami által nem is akarunk váltani.

Ha azt mondom, hogy Amecod, akkor melyek azok a szavak, amelyek eszedbe jutnak?

-Professzionalizmus, szeretet, megbízhatóság, kiváló csapatmunka

Ha Te is kíváncsi vagy még több információra és fotóra a Felix-ről, lesd meg a Facebook oldalunkat is, hiszen ott is sok-sok fotóval és sztorival találkozhatsz! ☺