“Maximalistaként nincs olyan nap, amikor nem versenyzel”

“Maximalistaként nincs olyan nap, amikor nem versenyzel”

interjú Veres Istvánnal, a 2020-as Bocuse d’Or győztesével

Még nincs két hete, hogy megnyerte a magyar versenyt, a győztes máris a tallinni világversenyre készül.
István az elfoglalt mindennapok során azonban szakított időt egy rövid interjúra velünk.

1. Hogyan kell egy átlagembernek elképzelnie a Bocuse D’Or versenyre való felkészülést? Ilyenkor már hónapokkal előtte elkezded a gyakorlást, ráhangolódást? Vagy több év rutin után már nem akkora a drukk benned?

A Bocuse d’Or-ban minden a fegyelemről és a tökéletességről szól, ez az, ami engem is megfogott benne. A felkészülés hónapokkal a verseny előtt kezdődik, hiszen nem csak az adott alapanyagokból kell ételt készíteni, hanem ki kell találni a pult elrendezését, az egész folyamatot és persze a legmegfelelőbb commis-t, azaz a segítségemet a verseny során.

A verseny alatt csak egy dolog létezik, a tökéletes szereplés és a győzelem.

2. Nyilván a gyakorlat mellett lélekben is készülnöd kell egy ilyen nívós eseményre, hiszen a tét óriási. A nyertes képviselheti hazánkat a világ legrangosabb szakácsversenyén. Megterhelő volt a nyomás? Vagy a szakmai múltadat figyelembe véve már hozzászoktál a “versengéshez”?

A konyhai munka nagyon nehéz fizikai és szellemi terhelést tesz az emberre, ezért hozzászoksz a stresszes helyzetek kezeléséhez és a sok munkához. Természetesen nehéz feladat, a végcél elérése is sok lemondással jár, de az adrenalin mindig dolgozik ilyenkor bennünk.  A tét valóban óriási, ezért nincs helye hibának. Ráadásul nekem ugye mindemellett itt a BABEL is, amin a felkészülés alatt is rajta tartottam (és fogom is) az egyik szemem, még akkor is, ha két nagyon jó sous chef-em van a konyhán. Az étteremben hamarosan menüváltás is lesz, így nem tétlenkedünk.

3. Mennyire ment könnyen a február 5-ei verseny? Voltak kritikus pillanatok, amikor azt gondoltad, nem győzhetsz?

Nem volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam nem győzhetek. Győzni mentem a versenyre, hiszen mi másért vesz részt valaki ekkora megmérettetésben. Aki nem ezt mondja, szerintem hazudik. Ez nem nagyképűség, de kell ez a fajta magabiztosság, hogy minden akadályt le tudj küzdeni. 

4. Az A.MeCoD csapata hogyan tudta támogatni a felkészülésed? Mi volt a legnagyobb segítség a cég részéről?

Az A.MeCoD csapata folyamatosan segítette a munkánkat, eszközökkel szaktudással. A felkészülésünkhöz használt tesztkonyhába és a versenyre is biztosítottak nekünk egy Retigo BlueVision kombipárolót, ami nagyon hasznos és nélkülözhetetlen a tökéletes konyhai munkához.

5. “Ez egy olyan verseny, amelyben szerintem nincsenek ellenfelek, hanem folyamatosan magaddal küzdesz, magadat kell legyőznöd. Az volt a célom most is, mint mindig, hogy én legyek a legjobb, mert maximalista vagyok.” – az MTI-nek így nyilatkoztál. A Babel-ben is minden napod így telik? Magaddal versenyzel minden nap?

Maximalistaként nincs olyan nap, amikor nem “versenyzel”, hiszen nem tudsz megállapodni a 100% alatt. A BABEL-ben hál’isten az egész csapatom így gondolkodik, egy a célunk és a terv az, hogy mindig a legjobb eredményünk előtti hajtásnak a 120%-t hozzuk a következő cél eléréséig.

6. Milyen érzés volt, amikor kimondták a neved? Számítottál rá?

Inkább azt mondanám, hogy nagyon reméltem, hogy az én nevem hangzik el. Nagyon jó érzés volt, hogy sikerült elérni az első mérföldkövet. Most viszont már az európai döntőn van a fókusz, nem lazíthatunk….

7. A májusi versenyre mikor kezded a készülést? Van benned már most egy kis izgalom? :-) 

Hétfőn már el is kezdtük a felkészülést, folyamatos teendőink vannak a Magyar Bocuse d’Or Akadémiával karöltve.

Izgalom amiatt van csak, hogy kevés az időnk: május vége messzinek tűnik, de még rengeteg munka vár ránk.

8. Lehet már tudni, milyen ételeket kell majd elkészíteni Tallinn-ban, a versenyen? 

A két meghatározott fogásból eddig csak a húst tudjuk, az pedig a magyar döntőn is szereplő fürj lesz.

Viszontlátásra Tallinn-ban, addig is jó felkészülést István!